A rendszerváltozást követően Magyarországon megindult a külföldi tőke erőteljes beáramlása, amely magával hozta a befektető országok sajátos vállalkozói kultúráját. Ennek eredményeként meghonosítottak egy újszerű, vállalatirányítási módszert, amelynek középpontjában a kontrolling állt.

A 90-es évek közepére a kontrolling egyre ismertebb és elfogadottabb lett Magyarországon. Ezekben az időkben a kontrolling azonban nem volt más, mint egy „divatos” fogalom, amelyet sok mindenre szerettek volna használni, és sokszor tulajdonítottak neki olyan varázserőt, ami képes minden problémát orvosolni. A 90-es évek végén szinte alig volt Magyarországon olyan nagyvállalat, amelyik ne alkalmazott volna kontrollert, és ne szerepelt volna középtávú céljai között egy hatékony kontrolling alapú információs rendszer kiépítése és működtetése. A kezdeti lelkesedés azonban az esetek döntő többségében kudarccal végződött. A tőkeerősebb, magyar menedzsmenttel működő vállalkozásoknál előfordult, hogy komoly beruházások ellenére sem tudtak hatékonyan működő rendszert kiépíteni, ugyanis a beruházások során a hangsúlyt az infrastruktúra (számítógépes hálózat, szoftverek) kialakítására helyezték, és szinte alig foglalkoztak a gazdasági folyamatok megismerésével, paraméterezésével. Ez abból adódott, hogy nagyon kevesen voltak azok a szakemberek, akik tisztában voltak a kontrolling igazi funkciójával, és még kevesebben voltak azok, akik kialakítani és működtetni is tudták ezeket a rendszereket. Ezek a sikertelenségek negatívan hatottak a kontrolling megítélésére és hazai fejlődésére. A vállalkozások pesszimizmussal tekintenek az ilyen rendszerekre, a szakma pedig mind a mai napig nem volt képes olyan, a gyakorlatban is hasznosítható módszereket kidolgozni, amelyek elérhetővé és használhatóvá tennék a kontrolling alapú információs rendszereket a vállalkozások számára.

A vállalkozásokra alapvetően jellemző, hogy folyamatosan fejlődő makrogazdasági környezetben kevesebb figyelmet szentelnek a tudatos gazdálkodásra. A kereslet folyamatos növekedése a vállalkozásokat elsősorban a fogyasztói igények kielégítésére ösztönzi, és sok esetben háttérbe szorul a költségtudatosság. Ez nagyon jól megfigyelhető volt Magyarországon a rendszerváltozást követő másfél évtizedben. Ennek köszönhetően egy olyan felkészületlen vállalkozói réteg szembesült a gazdasági világválság nehézségeivel, amely a vállalkozói kultúra tekintetében is jelentősen elmarad a nyugati versenytársaktól.

Felmerül a kérdés, hogy a költségek miért játszanak központi szerepet egy vállalkozás életében, és miért kell rájuk különösen nagy figyelmet fordítani a sikeres gazdálkodás érdekében. KÖRMENDI – TÓTH, 1999 szerint a versenyszférában a termék piaci árát elsődlegesen a vevő határozza meg, és nem a vállalkozó. A vevő maga dönti el, hogy a termék tulajdonságaiért milyen áldozatot képes hozni, és így milyen árat hajlandó fizetni azokért. Az ár tehát piaci kategória. A vállalkozás, a vállalkozó nyereséget (profitot) csak a költségeinek a piaci árnál alacsonyabb szinten történő tartásával tud elérni. Nagyon leegyszerűsítve a „nyereség = árbevétel – költség”. Mivel az árat adott funkcióteljesítés mellett a piacon megfelelő közelítéssel állandónak vehetjük, a vállalkozó a vevővel történő áralkunál csak alacsonyabb költséghányad mellett tud a konkurencia árai alá ajánlani, és így árrésre, illetve ebből nyereségre szert tenni. Az árrés növelhető a termék árának emelésével is, de ezt a vállalkozó adott költsége mellett csak a funkcióteljesítés növelésével érheti el, ez viszont jóval nagyobb befektetést igényel, mint az adott funkcióteljesítés mellett a költségek esetleges csökkentése.

Egy-egy krízishelyzet sokszor válaszút elé állítja a vállalkozásokat is. Ilyen krízishelyzet volt korábban a gazdasági világválság, amelyben a vállalkozások megoldásokat kerestek. Megoldást arra, hogyan maradhatnának versenyképesek, hogyan tudnák piacaikat bővíteni a csökkenő kereslet ellenére. Ebben jelenthetett volna megoldást a (költség)tudatos gazdálkodás irányába történő elmozdulás, amely a kontrollingalapú információs rendszerek alapját jelentik.

Dr. Oravecz György Zsolt, PhD
okleveles gazdasági agrármérnök, adótanácsadó
a SZÁMLA-SZÁM Kft. ügyvezetője

A közeljövőben további hasznos és érdekes információkkal jelentkezünk a könyvelés világából az aktuális trendekkel, folyamatokkal kapcsolatban, valamint próbálunk segíteni ehhez hasonló cikkekkel a vállalkozás hatékonyabb hétköznapjait.

 További kérdésekkel kapcsolatban forduljon hozzánk bizalommal vagy ismerje meg az általunk nyújtott szolgáltatásokat megújult weblapunkon!
https://szamla-szam.hu/szolgaltatasok/

Irodalomjegyzék:
Körmendi L. – Tóth A. (1999): Mi a controlling? (Módszertani alapvetések). pp. 41-64. In: Gyakorlati controlling. (Szerk. Tóth A.). RAABE Tanácsadó és Kiadó Kft., Budapest, 2384 p. ISBN: 963-85920-5-2