A 80-as évek végén és az 90-es évek elején a közép-kelet európai országok radikális gazdasági és társadalmi változásokon mentek keresztül. Végleg szakítottak a tervgazdaság rendszerével, és újra elindultak a piacgazdaság kialakításának rögös útján. Ebben a folyamatban Magyarország vezető szerepet töltött be, ezért már az 90-es évek elejére kialakult a piacgazdaság működéséhez szükséges intézményrendszer. Megindult a külföldi tőke erőteljes beáramlása, ami a hosszú évtizedekig elfojtott vállalkozói szellemmel karöltve egy dinamikus és ambícióval teli vállalkozói hullámot indított el.

A rendszerváltozás első éveiben létrejött vállalkozások három nagy csoportba sorolhatók aszerint, hogy a vállalkozók milyen módon jutottak saját vállalkozásukban többségi tulajdonhoz. Az első csoportba tartoznak azok a vállalkozók, akik a rendszerváltozás elején valamelyik válságban lévő állami vállalatnál dolgoztak magas beosztásban, és így a politikai hatalmukat kihasználva jutottak áron alul állami vagyonhoz. A második csoportba tartoznak azok a vállalkozók, akik a privatizáció során tettek szert nagyobb tulajdonra azáltal, hogy már a szocializmus idején magánvállalkozásba kezdtek. Ezek a vállalkozók a rendszerváltás előtt a magánvállalkozásaik révén olyan tőket tudtak felhalmozni, amit a rendszerváltozáskor állami tulajdon megszerzésére fordíthattak. A harmadik csoportba tartoznak azok a vállalkozók, akik kimaradtak a privatizációból, így kivétel nélkül kis- és középvállalkozások tulajdonosaiként kezdték vállalkozói karrierjüket. Ez utóbbi vállalkozók voltak azonban a legnehezebb helyzetben, ugyanis vállalkozásukat teljesen a „nulláról” kellett felépíteniük.

A rendszerváltozás első éveiben alapított kis- és középvállalkozások jelentős része a 90-es évek végére közép- és nagyvállalkozások kizárólagos, vagy meghatározó résszel bíró tulajdonosai lettek. Néhány tízezer forint alaptőkével létrehozott vállalkozások több száz embert foglalkoztattak, és éves szinten több százmilliós, esetenként több milliárdos forgalmat bonyolítottak. A kis- és középvállalkozásokra azonban napjainkban a csökkenő piaci részesedés és az átlagosnál visszafogottabb beruházási tevékenység a jellemző. Ez jelzés értékű a magyar kormányzat számára, ugyanis a gazdasági szabályozás módosítása nélkül ennek a vállalkozói csoportnak a helyzete a jövőben jelentősen romolhat. Ha a kisebb vállalkozások nyereségessége, és ez által a felhalmozási-beruházási képessége tartósan kisebb lesz, mint a nagyvállalkozásoké, akkor ez megszilárdíthatja a magyar gazdaság hagyományosan duális vállalkozásszerkezetét (JUHÁSZNÉ, 2011).

A rendszerváltozásban sokan a várva várt szabadság eljövetelét látták, és azok, akik ebben az időszakban kezdték el vállalkozói karrierjüket, úgy gondolták, hogy nincsen más dolguk csak dolgozni, és a biztos megélhetés adott. Néhány évvel a rendszerváltozást követően azonban rá kellett döbbenniük, hogy a piacgazdaság keretein belül nem ilyen egyszerű az élet, és a boldoguláshoz számos, igen komoly akadályt kell leküzdeniük. Kezdetben a jogszabályok (főleg az adójogszabályok) betartása okozott nehézséget, később azonban a fokozatosan erősödő konkurenciaharc állította kihívások elé a vállalkozókat. A konkurenciaharc a 90-es évek közepétől vált élessé, amikor a külföldi versenytársak egyre erőteljesebben jelentek mag a hazai piacon. Ezek a versenytársak azonban sokkal tőkeerősebbek, sokkal szervezettebbek és sokkal fejlettebbek voltak, mint a hazai vállalkozók, amely köszönhető volt annak, hogy fejlődésüket nem akadályozta negyven évig a szocializmus vállalkozóellenes berendezkedése. Ez a fajta megközelítés napjainkban már egyre kevésbé helytálló. Annak ellenére, hogy jelentős versenyhátrányból kellett felvenniük a versenyt a külföldi versenytársakkal, nem mentség arra, hogy a magyar vállalkozók döntő többsége huszonnyolc évvel a rendszerváltozás után sincsen tisztába a piacgazdaság és a vállalatgazdaság alapvető szabályaival.

Az utóbbi években egyre többet lehet hallani a vállalkozói kultúra jelentőségéről, azonban sokan nem ismerik sem a jelentését, sem a befolyásoló tényezőit, sem pedig a nemzetgazdaságra, életszínvonalra gyakorolt hatását. A vállalkozói kultúra színvonala nagymértékben függ attól, hogy a vállalkozók mennyire képesek meghatározni a vállalkozások általános céljait, a nemzetgazdaságban betöltött szerepét, valamint attól, hogy a vállalkozók mennyire lojálisak az adórendszerrel, a piac szereplőivel (szállítókkal, vevőkkel, versenytársakkal, hatóságokkal) szemben. Ennek megfelelően akkor beszélhetünk magas szintű vállalkozói kultúráról, ha magas azoknak a vállalkozásoknak (vállalkozóknak) a száma, amelyek tisztában vannak a vállalkozások általános céljaival, nemzetgazdaságban betöltött szerepével, továbbá, ha magas azon vállalkozások száma, amelyek nem az adófizetés elkerülésére helyezik a fő hangsúlyt, hanem az adók befizetésére, valamint piaci magatartásukban érvényesül az „élni és élni hagyni” gondolkodás. Mivel ezek a tényezők szoros összefüggésben vannak egymással, ezért javuló tendenciájuk (akár külön-külön is) növeli a sikeres és eredményes vállalkozások számát. Ennek köszönhetően növekednek a költségvetés bevételei, a foglalkoztatottak száma, amelyek a gazdaság növekedéséhez, az életszínvonal emelkedéséhez vezet.

A fejlett nyugat-európai országokkal összehasonlítva rendkívül magas Magyarországon a szürke- és feketegazdaság aránya, amely éves szinten 4800-4900 milliárd forintnyi GDP-t termel, és közel 2000 milliárd forintnyi adóbevételtől fosztja meg az államot (INDEX.HU, 2010a). Magyarországon a problémát tovább súlyosbítja, hogy az ilyen nagymértékű szürke- és feketegazdaság mellett is az Adóhivatal által megállapított, és a vállalkozások által be nem fizetett adóhátralék eléri az 1600 milliárd forintot (INDEX.HU, 2010b). Ezeknek a vállalkozásoknak a gazdálkodását egy cél vezérli, hogy minél kevesebb adót fizessenek az állam költségvetésébe. Ezt úgy tudják elérni, hogy minimalizálják a legális bevételeiket, és a legális bevételeikkel szemben maximalizálják az elszámolható költségtömeget. Ennek köszönhetően minimalizálható a fizetendő társasági adó és általános forgalmi adó, amit nagyon sok vállalkozás költségnek tekint helytelenül. A problémát ebben az jelenti, hogy megfelelő ismeretek és odafigyelés nélkül nehéz eltalálni a költségeknek és a bevételeknek azt az arányát, amely mellett a vállalkozás hiteles képet mutathat az Adóhivatal felé. A bérjellegű kifizetésekhez kapcsolódó adók és járulékok esetében is cél a befizetések minimalizálása, amelyet a bérjellegű kifizetések (munkabér, pótlékok stb.) minimalizálásával érnek el. Ennek eredménye az, hogy rendkívül magas azon munkavállalók száma, akik minimálbéren, vagy részmunkaidőben vannak bejelentve, így alig részesülnek majd a szociális háló nyújtotta szolgáltatásokból (pl. nyugdíj, egészségügy).

Egy nemzetgazdaság számára óriási problémát jelent a szürke- és a feketegazdaság megléte. Egyrészről jelentős bevételtől fosztja meg a költségvetést, másrészről hátráltatja a fejlődésben azokat a vállalkozásokat, amelyek lojálisak az adórendszerrel szemben, és hosszú távon tudnák biztosíthatni a gazdaság folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődését, harmadrészt megkárosítja a munkavállalókat is. A szürke- és a feketegazdaság visszaszorítását két oldalról lehet megközelíteni. Az egyik oldalról a mindenkori kormányzatnak kell megtenni a szükséges lépéseket azáltal, hogy kialakít egy vállalkozóbarát, fejlődésközpontú makrogazdasági környezetet. A másik oldalról a gazdasági szakmának kell egy olyan könnyen elsajátítható és adaptálható gazdálkodási rendszert (pl. egységes kontrollingalapú információs rendszert) kidolgozni és terjeszteni, amely segít megtanítani a vállalkozásokat a legális és eredményes gazdálkodásra.

Dr. Oravecz György Zsolt, PhD
okleveles gazdasági agrármérnök, adótanácsadó
a SZÁMLA-SZÁM Kft. ügyvezetője

A közeljövőben további hasznos és érdekes információkkal jelentkezünk a könyvelés világából az aktuális trendekkel, folyamatokkal kapcsolatban, valamint próbálunk segíteni ehhez hasonló cikkekkel a vállalkozás hatékonyabb hétköznapjait.

 További kérdésekkel kapcsolatban forduljon hozzánk bizalommal vagy ismerje meg az általunk nyújtott szolgáltatásokat megújult weblapunkon!
https://szamla-szam.hu/szolgaltatasok/

 

Irodalomjegyzék:

Index.hu (2010): Évi 4900 milliárd forintot termel a szürke- és feketegazdaság. https://index.hu/gazdasag/magyar/2010/04/06/evi_4900_milliard_forintot_termel_a_szurke-_es_feketegazdasag/, letöltés dátuma: 2015. március 26.

Index.hu (2010): Kéttucatnyi cégtől egymilliárd forintnál is többet követel az APEH. https://index.hu/gazdasag/magyar/2010/05/18/kettucatnyi_cegtol_egymilliard_forintnal_is_tobbet_kovetel_az_apeh/, letöltés dátuma: 2015. március 26.

Juhászné H. E. (2011): A magánvállalkozások létrejötte Magyarországon. https://rndtanacsadas.blogspot.hu/2011/04/maganvallalkozasok-letrejotte.html, letöltés dátuma: 2015. március 26.